hungry ducks.

szerencsére ma napsütéssel és tiszta levegővel indult a reggel, így kedvem támadt a békási kacsák meglátogatásához. mivel azonban még mindig kicsit beteg vagyok, nem tudtam túl sok időt tölteni a tavaknál, így a szűrő fel- és lecsavargatására, valamint az adott képnek legmegfelelőbb beállítások elvégzésére nem volt lehetőségem. nem tökéletesek tehát, de a hangulatot visszaadják.

?

yes, parts of my room again.

nem kell sasszem ahhoz, hogy észrevegyük, az utóbbi időben szinte csak az átalakulófélben lévő szobámról és annak berendezéséről postoltam képeket. bevallom, már nekem is unalmas. az ok pedig annyi, hogy tele vagyok teendőkkel és legtöbbször csak este marad egy kis idő a fotózásra. ez azt jelenti, hogy - újat mondok, vigyázat - odakint már sötét van. és mivel rita nem rendelkezik álvánnyal, ezért a szabad ég alatti fényképezés kizárt. maradnak a mesterséges fények és a szoba. a szobában pedig... a tárgyak. amellett, hogy kissé unalmas, gyakorlásnak megteszi. remélem hamarosan kint is lesz időm kattintgatni és akkor végre elbúcsúzhatunk buddhától, a bambuszoktól és a csücsörítős afrikai néniktől.

when two surrealists meets.

philippe halsman: dalí atomicus [1948]

halsman 1941-ben ismerkedett meg salvador dalí-val és a két művész az 1940-es évek végén kezdte számos világhírű munkát (dalí atomicus; dalí’s mustache; in voluptas mors) eredményező kollaborációját. az alig néhány évvel az első atombombák ledobása után, 1948-ban született 'dalí atomicus' első nagysikerű, közös munkájuk. a felfüggesztés ideáját vizsgáló fénykép címe dalí 'leda atomicus' című festményére utal, amely a három repülő macskát, vödörből kiömlő vizet és a levegőben lebegő művészt ábrázoló fotó hátterében látható. a life magazin címlapjára került képet óriási munkával, 28 változat közül választotta ki halsman.
a képen semmi mesterséges nincsen, ezt egyébként az évszám ki is zárná, hiszen akkortájt nem volt lehetséges sem digitális, sem más utómunka a fotókon. ezt végiggondolva felmerül a kérdés: hogyan lebegnek a tárgyak? a magyarázat egyszerű és mosolyra fakasztó. a macskákat és a vizet halsman fotóasszisztense dobta és öntötte a gép látóterébe, a széket a felesége tartotta, dalí pedig ugrált. ezek a kézenfekvő megoldások mégis zsenialitást tükröznek és elismerést érdemelnek.

the photo book.

újabb elemekkel bővült a szoba. hamarosan kijelenthetem, hogy kész van. teljesen átalakult. az utolsó kis tárgyat is úgy szeretném elhelyezni, hogy a végén érezzem, ez olyan, amilyet elképzeltem. pontosan. nekem a legszebb.

a második képen látható könyvért akár egy közös űrutazást is vállaltam volna anettkával és rezsővel, ennek ellenére nagyon úgy tűnt, hogy sosem jutok hozzá. aztán ma megláttam. az első, levegővétel nélkül eltelt 10 másodperc után csillogó szemekkel kaptam le a polcról és vittem a pénztárhoz. gyönyörű. és az illata is jó, ami nem utolsó szempont egy könyvnél, legalábbis nálam.