grandfather.

nemsokára jelentkezem többel, jobbal. mivel azonban holnap 10:00-kor elkezdődik várva várt szigorlatom, ezért ma csak nagyapa cipőjére futja.
javaslom, hogy vegyük észre az apró részleteket. diszkrét kis lyukak, precízen megkötött fűző, katonásan gyűrődő zokni. és a szentendrei fű. ó, igen.

fog.

nekem nem igazán tetszik, amilyenre ez a kép sikeredett, de azt hogy mekkora köd volt, legalább jól mutatja.

honestly.

rendhagyó módon ez már a második fénykép nélküli, csak betűkből álló bejegyzésem. ennek oka igen egyszerű. mivel 2 naponta vizsgázom, közötte pedig pislogva tanulok, ezért fotózni nem igen van időm és mentálisan sem jellemző rám az a frissesség, ami a fényképezéshez kellene. úgyhogy írok, hogy tudjátok, a blog működik.

el kell mondanom, hogy mennyire várom a tavaszt és a nyarat. és most elsősorban nem a napsütésre, a melegre, a fagyira és a strandolásra gondolok. nem-nem. a fényképezésre.
azon a friss illatú, langyos tavaszi reggelen, amikor újra kinyit az omszki wakeboard pálya, én már ott fogok csücsülni a parton, a szokásos helyemen. valószínüleg nagyokat szippantok majd a levegőbe és csukott szemmel, széles mosollyal, feszült figyelemmel várom hogy meghalljam a kábel jellegzetes hangját. először idén.

aztán kinyitom a szemem, fókuszálok és katt. októberig.

peerless gloves.

lesz egy 'elhagyott kesztyűk' fotósorozatom. eldöntöttem. mókás lesz és kedves, te pedig szeretni fogod.

majd.

imperfection.

stop [thinking].

focused|unfocused.

the death of the snowman.

iceland is closer than you think.

22 évet kellett élnem ahhoz, hogy ilyesmiben legyen részem. volt már ugyan nagy fagyás és azt követő, látványos olvadás, de amit ma láttam az egész más. a tegnap minden lehetséges tárgyra, növényre, természetes vagy mesterséges képződményre ráfagyott 1-2 cm-es jégréteg indult olvadásnak a napsütés hatására. már az is kivételes fényviszonyokat teremtett, hogy a napsugarak mindenütt megtörtek a jégen, ehhez pedig hozzáadódott, hogy hangos cseppek potyogtak mindenről, méteres jégpáncél hullott a felsővezetékekről, néha elég félelmetes helyzeteket teremtve. az egyik képen azt is sikerült megörökíteni, ahogy gőzölög a fakorlát a hőmérsékletkülönbség hatására.

ami másnak a bosszankodás és a káromkodva jégenbalettozás napja, az nekünk, fényképezni szeretőknek kivételes alkalom. szép.

after snowfall.

az a furcsa helyzet állt elő, hogy bár egyáltalán nem szeretem jobban a természetfotókat, mint a fotózás bármely más ágát, mégis talán ezekből van legtöbb a blogban. hogy miért, azt én sem tudom, csak sejtem. tessék.