beirette.

én már nagyon régóta nézelődtem, hogy találjak egy öreg, már nem működő, de a szobámban - és a fotózás iránti elkötelezettségemet - jól mutató fényképezőgépet. nem gondoltam, hogy a különböző boltokban mindenhol nagyjából az 5-10e ft-os árkategóriába sorolják ezeket a szerkezeteket. akkor én erre azt mondtam, hogy anyád. elnézést. szóval hogy ez így nekem drága; mert szép, meg akarom is meg 'de jól mutatna jobbról a második polcomon', dehát 10e ft-ért?

aztán szombaton, a nagymamámnál elfogyasztott csodálatosan finom ebéd után szokásos tevékenységem folytatása közben (régi fényképalbumokat nézegetek és közben feltűnően kinevetem anyukám gyermekkori frizuráit és hiányos fogsorát) eszembe jutott, hogy hoppá, meg kéne kérdezni a nagyit, hátha birtokában van egy pont nekem való, használaton kívüli fotóáppárát. volt is.

rita pedig attól a perctől kezdve hitt isten létezésében és a hívő katolikusok életét élte csak azzal foglalkozott. tisztogatta, nézegette, simogatta, kattogtatta és nagyon, de nagyon örült neki. és most végre ott van, jobbról a második polcon.

meg itt.